DÁNIEL
Tulajdonos, Esküvői fotós
Gyerekkoromban, a 90-es évek közepén örömmel ragadtam meg a gépet tájképek készítése céljából nyaraláskor és alig vártam, hogy szüleim előhívják és nagyíttassák a képeket. Tudatosan viszont a 2000-es évek elején érintett meg igazán a fotográfia, először kölcsönkapott digitális gépekkel (ami akkoriban újdonságnak számított) majd azt követően apukámtól megörökölt Zenit TTL géppel kezdtem el fényképeket készíteni. A legelső fizetős munkám 2004-ben volt, amikor Szombathelyre bekerültem a tanárképző főiskolára és a Heti Frissítő diákújságnak készíthettem fotóriporter stílusú képeket.
2007-ben (akkor még ágfalvi) ismerőseim Eszti és Hansi kértek fel először a nagy napjuk megörökítésére. A pozitív visszajelzéseknek és ajánlásoknak köszönhetően úgy éreztem, hogy a portréfotózás mellett az esküvő lesz az irány, amivel érdemes a jövőben foglalkozni. Mivel az esküvő egy pozitív és (jó esetben) megismételhetetlen mérföldkő az ember életében, nagyon fontos, hogy az itt készült képek olyan minőségben és hangulatban készüljenek el, hogy azokat jó legyen visszanézni. A fotóriporteri stílus – a vissza nem térő pillanatok megörökítése – mellett a megrendezett képek igénye is jelen lehet egymás mellett. Ennek a kellemes ötvözetnek az egyensúlya kihívást jelenthet és emiatt továbbra is a legizgalmasabb része a fotográfiának véleményem szerint.
VIKTÓRIA
Esküvői fotós, grafikus
Nálam a fotózás szeretete régre nyúlik vissza. Művészeti egyetemet végeztem 2010-ben, diplomám szerint vizuális nevelőtanár-festő vagyok. Akkor még osztatlan képzésben volt lehetőségem felvenni a fotót, mint tantárgyat. Először kötelezőként, aztán annyira megszerettem, hogy állandó féléves tantárgyam lett a diplomáig. Nade, én ott nem a mai értelembe vett digitális képalkotást tanultam. Sötétkamrában hívtunk negatívot, nagyítottunk papírra képeket. Imádtam. És emiatt vettem első tükrös gépemet is, egy 1980-as Zenitet. Filmes váz, ma már „csak” dísz a polcon, de milyen szép. Az egyetemen mi inkább kísérleteztünk akkor. Az első munkám is abban az időben született. Filmre, saját hívással, fekete-fehér képek, amik szerepeltek egy fotó kiállításon is 2010-ben.
2012-ben ismerkedtem meg Danival. És a többi már történelem. Megmutattam Daninak az akkori digitális gépemet, amire csak annyit mondott, hogy adjam el, és fotózzak neki másod fotósként esküvőn. Először persze csak jegyes fotózásokra és kreákra mentem vele. Én voltam a kreatív szakértő (ez mai napig így van). Aztán kitaláltunk egy olyan csomagot, amiben két fotós kísérte a párt. Ha jól emlékszem, 2014-ben mi voltunk az elsők Sopronban, akik ezt így csinálták, ráadásul női és férfi szemszögből.
Imádom az apró részleteket. Pl összerakni a kis csendéleteket apróságokból, a szépséget megmutatni szokatlan szemszögből. Kiakasztani a ruhát a fára és úgy fotózni, hogy közben fújja a szél.
